FEHÉRVÁRI ZOLTÁN

FESTŐMŰVÉSZ

1958-ban született Óbudán. 1980-ban a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán hídépítő mérnökként diplomázott. Grafikai tehetségére mérnöki szakon is felfigyeltek, ahol már a szakmai gyakorlat alatt is bekapcsolódott az Építészek Képzőművészeti Körébe.
Színész a Stúdió K.-ban, majd saját kis színházat alapított, ezzel egy időben zenekarban muzsikált. Először rajzaival, majd később festményeivel lépett a képzőművészek sorába. Festői vénáját apai nagyapjától örökölte. Később Ő indította el a tehetségesen rajzoló, festő, konstruktív unokája képzését.
1976-77-ben a Ferenczy Festőiskolában, majd a MÁV Alkotóközösség tagjaként 1977-80-ig, ezt követően a Dési Huber szabadiskolában fejlesztette technikáját 1981-83-ig. Az egykori ARTEX keretein belül Wessely Tibor művészettörténész segítségével kerültek ki képei a nemzetközi műkereskedelembe. 1987-ben részt vett a New York-i Művészeti Vásáron,1988-ban meghívták Londonba, ahol az IBB rendezésében a Magyar Művészek Kollektív Tárlatán állított ki. 1993-94-ben a Független Magyar Szalon kiállításain szerepelt. Mintegy tíz éven át a Képcsarnok Vállalaton keresztül kizárólagossági szerződése volt a londoni székhelyű IBB Műkereskedelmi céggel, amely vállalta a festő nemzetközi képviseletét, ezért a festő külföldi kiállításai ennek a nemzetközi műkereskedelmi cégnek a tárlataihoz kötődnek. 1989-től művésztagja a SOLART Galériának, képei havi rendszerességgel szerepelnek a galéria zsűrijében.
Festészetére a flamand mesterek precizitása és szakmai hozzáértése jellemző. Részletgazdag finoman megmunkált festményeit a nemzetközi műkereskedelem is rendszeresen vásárolja. Nyaranta a Balaton-felvidéki alkotóházában fest, így festészetét a Balaton-felvidéki táj, a hegyek, ősfák és tóparti nádasok inspirálják.
2002-ben Balaton-felvidéki élményeiből önálló kiállítást rendezett.
Fehérvári Zoltán festőművész képeit korszerű eszközökkel, a XIX. századi flamand festészet látásmódját követve festi. Gyönyörű tájai, városai, lovas- és vadászjelenetei, vízesései -élethű mégis romantikus beállításukban-, a festőművész érett festészetéről tesznek tanúbizonyságot.

Fehérvári Zoltán festészete

Építész, mérnök, hídépítő és festőművész. Így kezdődik a pálya, amely a várakozás ellenére nem is olyan rögös. A zenész, filozófus, lírikus, író, színész, saját színházat alapítani sem restell – a nagy kalandozások után – az Építészek Képzőművész Körében ér révbe. Mérnökember, műszaki rajz, rajzasztal, rajz és festés, festőállvány a rövid szókígyó vége. Fiatal mérnökünk máris ott áll a festőállványnál és ettől kezdve fest és már csak fest. Tehetséges is meg nagyon-nagyon szerencsés! Már nem kezdő - rengeteg tanulással, munkával professzionistává vált - de igencsak pályakezdő. Véletlen, ahogy belebotlik egy angol műkereskedőbe, akinek megtetszik amit Művészünk csinál. Egy időben állítja ki munkáit a Birminghami- és Londoni-, valamint a New Yorki Művészeti Vásáron. Történik mindez 1987-ben.

Derült égből a teljesen váratlan nagy siker! Mint festőt itthon még senki sem ismeri, de láss csodát, nemcsak Angliában, de már Franciaországban, ahol csak turistaként járt – képviselője sincs – Epernay, Colmares, Chambery városokban művészeti aukciókra viszik (Mayer Internationales Auctionsjahrbuch). Azóta is rejtély, kinek – kiknek a révén.

A siker váratlan, de nem indokolatlan: Fehérvári a németalföldi festők modorában, még inkább a XIX. századi hollandoktól eltanult technikával olyan derűs egű sugárzó fényű városképeket fest, amilyet a szürke egek alatt eddig senki sem látott. Lehet, hogy ez a nagy sikerének titka. Esztendő multával nyílik kiállítása a londoni Clerkenwell Road-on, ez már csak az Övé: egyéni kiállítás, egyhetes meghívással. Szakmai és komoly anyagi siker még csak harminc évesen. Különösebb erőfeszítés nélkül egyszeriben elismert festővé vált, betáncolt a porond közepére.

Józansága és értelme megóvja önmaga túlértékelésétől. Töretlen akarattal azóta is kísérletezik, újít, tanul és tanít. Sokoldalú tehetségét kemény fegyelemmel összpontosítja egy-egy festői probléma megoldására, témáit és motívumait leszűkíti, de ott a mélységig hatol. Növeli művei belső erejét, kiforrottságát. A témától függetlenül minden munkája a mívesség dicsérete.

A holland mesterektől indult és most az ötvenhez közel nagy előképre lelt, a legragyogóbbak egyikére: Mednyánszky Lászlóra. Fehérvári jó képeket festett eddig is, de most a kis, intim méretű képben eddigi főművét: egy erdei tisztás padján – a csavargó szegénylegények festője - maga a hányatott sorsú „csavargó”báró, a nagy ember pihen. A mű címe: Hommage Mednyánszky.

Wessely Tibor