GYULAI LÍVIUSZ

grafikus

(Barót [Baraolt, RO],, 1937. december 2.–)

1956-1962: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ék Sándor, Fónyi Géza, Kmetty János. 1971: II. Firenzei Grafikai Biennálé aranyérme; 1972: IBA-aranyérem, Lipcse; 1973: Munkácsy-díj; 1978: a kairói filmfesztivál Arany Nofretete-díja az Új lakók c. filmjéért; a lipcsei rövidfilmfesztivál Ezüst Galamb-díja; 1979: Szép Magyar Könyv-díj; 1980: IBA-ezüstérem, Lipcse; 1984: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának kiállítási nívódíja; 1987: a Csillag Albert Alapítvány fődíja; 1989: érdemes művész; 1995: XXVII. Szegedi Nyári Tárlat díja; 1997: a MAOE Képzőművészeti Tagozata díja a XXIX. Szegedi Nyári Tárlaton; 2004: Kossuth-díj. Budapesten él. 1958-1975 között egyedi grafikákat, könyvillusztrációkat alkotott többek között    a Carmina Buranához, Csokonai, Villon, E. T. A. Hoffman, Cervantes műveihez. 1975-től animációs filmeket is készít (Delfinia, 1976; Új lakók, 1977; Jómadarak, tv-sorozat, 1977-80; Tinti kalandjai, tv-sorozat, 1987-89; Jónás, 1996). Tollrajzain, linó- és fametszetein hitelesen ábrázolja az átélt irodalmi, kultúrtörténeti világot, amelyet egy-egy grafikai ötlettel ironikussá változtat. Megjelent kötetei: Weöres Sándor: Psyché, Budapest, 1972; L. Sterne: Érzékeny utazások..., Budapest, 1976; I. Calvin A Hold-leányok, Budapest, 1978.

Mesterei: Ék Sándor, Fónyi Géza, Kmetty János.

 

Egyéni kiállítások
1966 • Dürer Terem, Budapest
1973 • Amszterdam [Gross Arnolddal és Szabó Vladimírral]
1980 • József Attila Könyvtár, Miskolc
1981 • Dorottya u. Galéria, Budapest (kat.)
1982 • Csepel Galéria, Budapest • München
1985 • Festőterem, Sopron
1988 • Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
1989 • Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
1992 • Sárospataki Képtár, Sárospatak
1997 • MOL Székház Galéria, Szolnok • Festőterem, Sopron • Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika.

 

Válogatott csoportos kiállítások
1964-től • nemzetközi grafikai, könyvművészeti kiállítások, Brno, Buenos Aires, Carpi, Lipcse, São Paulo, Tokió stb.
Stúdió-kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1968 • Stúdió \\\'58-68, Műcsarnok, Budapest • Mai Magyar Grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1969 • Magyar művészet, 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1971 • Magyar grafika Dürer emlékezetére..., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1979 • Magyar Grafika 1978, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1983 • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár.

 

Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

 

Irodalom
Solymár I.: Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972
Bán A.: ~, Budapest, 1978 (irodalommal)
Bán A.: (kat., bev. tan., Dorottya u. Galéria, 1981)
P. Szabó E.: Érzelmes és humoros utazások, Művészet, 1984/8.

GYULAI LÍVIUSZ

GRAFIKUS, FILMRENDEZÕ

 

1937, született Erdély-országban 
1944, édesanyja Magyarországra menekíti 
1952, Képzõmûvészeti Gimnázium 
1956, Képzõmûvészeti Fõiskola 
1964, Lipcsei Könyvmûvészeti Biennálé – Aranyérem, utána még számos 
1973, Munkácsy díj 
1989, Érdemes Mûvész 
1989, Cannes Díszoklevél 
2004, Kossuth díj

*Azt hiszem Andy Warhol a híres amerikai kolléga mondta egyszer, hogy 15 percig bárkibõl lehet sztár. Csak valami igazán érdekeset kell kitalálnia. Ott ez fontos, mert ez alatt a tizenöt perc alatt milliókat lehet keresni dollárban, amivel aztán már neki lehet komolyan indulni az életnek. Akár fontos dolgokat is elérhet, és szorgos hangyácska módjára nagy dolgokat lehet mûvelni. 
Sajnos ez minálunk kicsit másképpen van. Nekünk másmilyen sztárok jutottak. Például zebracsíkos IQ bajnokok tartják ébren az emberekben a rejtett rasszizmust, vagy bizonyára nagyon okos emberek csinálnak magukból komplett hülyét – jelentékenyen csökkentve ezzel a valódi ostobák kisebbségi érzését. Valóság-showkban feltûnt senkikbõl lesznek valakik, akik aztán a média valamennyi csatornáján keresztül osztják az észt, pedig hát nem kellene. 
A másik oldalon, ott van mondjuk, Gyulai Líviusz. Õ nem tud a hasával grimaszt vágni, a fülivel furulyázni. Nem is lehet vele sûrûn találkozni a varázsládában. Viszont kiválóan rajzol. Van neki egyénisége, stílusa, munkái senki mással nem hasonlíthatók össze, - azt hiszem ebben a sztárság dologban ez kicsit hátrány is, - csodálatos munkabíró képessége van, és érti a szakmát. 
Még a fõiskolára járt, de már az „ÉS” egyik legendás illusztrátora volt. Akkor, amikor még a mezei esztergályos, és a szívsebész egyforma izgalommal várta a lapot, mert mindig volt benne mit várni. 
Azután kiállításokra küldte munkáit, és onnan rendre díjjakkal tért meg. Olaszországban és Angliában töltött hosszabb idõt tanulmányait kiegészíteni, dolgozott, és utána haza jött. 
Leginkább könyvillusztrátorként ismert. Valaki végigszámolta, több mint ötszáz darabot rajzolt tele. Belegondoltak mennyi az? Egy átlagos ember kezébe egy életen át nem kerül ennyi könyv, és akkor már a tankönyveket is beleszámítottam. Ha már el is olvassa õket, taníthat irodalmat. 
Nem válogatott. Készített címlapot fantasztikus regényre, tudományos munkára, regényre és elkészítette Wöres Sándor „Psyché” címû legendás kötetét. Azt mondják, egy hét alatt készültek a rajzok, pedig a legmacerásabb poentilista litografált technikával dolgozott, azaz apró pontokból komponált képeket, itt sûrûbben, ott ritkábban. Olyan csoda született, ahol szétválaszthatatlan a szöveg a képmelléklettõl, egymással olyan harmóniában vannak, hogy aki még nem látta, hát siessen megkeresni. 
De animációs filmeket is készített, és azok is sikeresek lettek. Egyikük Cannesban Arany Pálmát kapott. 
De jött még a Munkácsy díj, Érdemes Mûvész cím, nemrégiben Kossuth díjjat kapott. 
De az a sztárság dolog, az elmaradt. 
És azt hiszem ez így is van jól. Mert az úr igen jól érzi magát a bõrében, tud élni, szeretõ barátok veszik körül, jó családja van, és bár nemsokára hetven éves lesz, ez látszik rajta a legkevésbé. És kell ennél több?

(ligeti gábor)