Galambos Tamás

festőművész

(Budapest, 1939. november 18.–)

1959–1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola

Mesterei: Hincz Gyula, Barcsay Jenő.

Tanulmányút: 1963: Franciaország, Németország, Skandinávia, Jugoszlávia, Olaszország.

Galambos Tamás kvázi-naiv, színes, míves, csodákban gazdag képeivel a "szemöröm" festője.

"Képmeséket" mond, a meseműfaj szürreális szabadságával érzékeltet egy jellegzetes kelet-európai atmoszférát. A magyar népművészet díszítőkedve sugárzik apró figurákkal szinte telehímzett festményeiből, figurái a tükrösök, pásztorfaragások, népi bábjátékok alakjainak naiv bájával mozognak, de föltámad bennük a "vámos" Rousseau fanyarabb szelleme is. Képein eleinte a szépségre rácsodálkozás dominál, később erősödik bennük egyfajta szelíd, majd egyre keserűbb irónia. Galambos Tamás, a tudós és tanult festő kvázi-naiv képei, fanyar groteszkjei XX. század végi figurális festészetünk legszínpompásabb vonulatához tartoznak.

Díjak/ösztöndíjak

1975, 1981 • Prix Suisse de la Peinture Naive

1980 • Hatvani Tájkép Biennálé díja • Kohán György-emlékérem

1981 • Szegedi Nyári Tárlat díja

1984 • Szegedi Nyári Tárlat Nagydíja

1988 • Munkácsy-díj

1991 • a Szolnoki Biennálé festészeti nagydíja

1992 • a Szegedi Nyári Tárlat fődíja

2009 • Klebersberg-díj.

Film

KERNÁCS G. - B. FARKAS T.: A TV Galériája, MTV, 1971.

Irodalom

KISS D.: Mesetájaktól Ghibellináig, Kortárs, 1969/8.

TÖLGYESI J.: Galambos Tamás képei, Jelenkor, 1968

PERNECZKY G.: Galambos Tamás kiállítása, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1968

FRANK J.: Szóra bírt műtermek, Budapest, 1975

BODRI F.: A groteszk bíró, Művészet, 1979. június

SZUROMI F.: Egy szelíd és fanyar képíró, Művészet, 1983. június

KESERÜ K.: Variációk a pop-artra (kat., bev. tan.), Ernst Múzeum, Budapest, 1993

FURKÓ Z.: Galambos Tamás képíró művészete, Budapest, 1994

HERNÁDI M.: Pegazus csillagokkal, Elite, 1996. június

SZEPESI A.: Királyok, bolondok, hetérák, Hitel, 1996. július

KABDEBÓ L.: Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, C. E. T., 1997/4.

FRANK J.: Oratio recta, Élet és Irodalom, 1997. június 6.

MÉSZÖLY D.: Színpompában pokol, Új Horizont, 1998. január-február.

Galambos Tamás

festőművész

(Budapest, 1939. november 18.–)

1959–1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola

Mesterei: Hincz Gyula, Barcsay Jenő.

Tanulmányút: 1963: Franciaország, Németország, Skandinávia, Jugoszlávia, Olaszország.

Galambos Tamás kvázi-naiv, színes, míves, csodákban gazdag képeivel a "szemöröm" festője.

"Képmeséket" mond, a meseműfaj szürreális szabadságával érzékeltet egy jellegzetes kelet-európai atmoszférát. A magyar népművészet díszítőkedve sugárzik apró figurákkal szinte telehímzett festményeiből, figurái a tükrösök, pásztorfaragások, népi bábjátékok alakjainak naiv bájával mozognak, de föltámad bennük a "vámos" Rousseau fanyarabb szelleme is. Képein eleinte a szépségre rácsodálkozás dominál, később erősödik bennük egyfajta szelíd, majd egyre keserűbb irónia. Galambos Tamás, a tudós és tanult festő kvázi-naiv képei, fanyar groteszkjei XX. század végi figurális festészetünk legszínpompásabb vonulatához tartoznak.

Díjak/ösztöndíjak

1975, 1981 • Prix Suisse de la Peinture Naive

1980 • Hatvani Tájkép Biennálé díja • Kohán György-emlékérem

1981 • Szegedi Nyári Tárlat díja

1984 • Szegedi Nyári Tárlat Nagydíja

1988 • Munkácsy-díj

1991 • a Szolnoki Biennálé festészeti nagydíja

1992 • a Szegedi Nyári Tárlat fődíja

2009 • Klebersberg-díj.

Film

KERNÁCS G. - B. FARKAS T.: A TV Galériája, MTV, 1971.

Irodalom