GOMBÁR ANDRÁS

FESTŐMŰVÉSZ

Képzőművész családba született 1946-ban Budapesten. Apja neves grafikusművész volt. Nővére, Gombár Judit is a művészetet választotta hivatásul, ismert jelmez- és díszlettervezője a hazai színház- és filmművészetnek.
Gombár András gyermekként több nemzetközi és hazai rajzverseny résztvevője és díjazottja. Elsőnek a Gutenberg Képzőművészeti Körben, később a Dési Huber Művészeti Iskolában folytatja festészeti tanulmányait. Mesterei, Xantus Gyula és Tamás Ervin festőművészek voltak. Tanulmányai befejezése után a klasszikus festészet felé fordul. Művészete a pályakezdéstől sikeres; kiállításai nyomán: Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában járva tanulmányozza a régi korok festészeti technikáját, melyeket beépít műveibe. Érdeklődése a csendéletfestés intim világába viszi festészetét. Már az első zsengéi képesek voltak a látvány felszíne mögé vezetni a szemlélőt, felmutatja fantáziánk számára a nem látható, de érzékelhető teljességet. Jeles, folyamatosan mélyülő képessége az idők folyamán csillogó, bravúros festőtechnikával, művességi tudással párosult.
1964-ben - ahogy a lehetőségek engedték - először Londonban kapott szerződést, később osztrák, német és holland galériákkal állt kapcsolatban. A nemzetközi műkereskedelem világában remek barátokra, mesterekre lelt, illetve őt választották a „triumvirátusba” társul Bubárnyik Gyula és a csendéletfestő híresség Ferdinánd Oszkár Knapp mellé.
Nagy tanulságok, vidám festőtörténetek, legendák forrásává vált a közös budai műtermükben eltelt évtized történései, csakúgy mint a bécsi bohémtanyájukban összegyűlt festőtársaság anekdotái.
Művészi pályája mellett – szellemi összegzésként és passzióból – festészetet tanít azon növendékeknek, akik a természetelvű festészet magas követelményeitől nem rettennek meg. Számos tanítványa szintén nemzetközi hírnévre tett szert.
A csendéletfestészet egy szerényebb képességű festő kezén könnyen válik mozdulatlan világgá, élettelen „Natura Morta”-vá. Festőnk jó értelemben vett hedonista filozófiája, ami szerint: „Az élet ésszerű élvezete a legfőbb jó.” ilyen és minden más értelmezési, festőszakmai veszélytől megóvta. Az eszközök, kellékek, festőszerek, ecsetek és egyebek használatában rendkívül szerény és minimális készlettel dolgozik, de a színeket megjelenítő festékbirodalomban Ő a legigényesebb festők egyike.
Legnagyobb kedvvel és hitelességgel a leghétköznapibb, profánabb csendélet festészeti tárgykörében jeleskedik. Tovább már nem egyszerűsíthető, szigorúan, kiválóan szerkesztett konyhacsendéleteit először vagy harminc esztendeje a Birminghami Nemzetközi Vásáron mutatta be. Nemzetközi elfogadottsága azóta is töretlen.

A legfontosabb egyéni kiállításai:
1963 – Budapest, Országos Képzőművészeti Kiállítás (I. díj)
1964 – Bécs, Otto Galéria
1976 – Milánó
1980 – London, IBB
1981 – Internationale Frankfurter Herbstmesse
1983 – Internationale Frankfurter Herbstmesse
1985 – Budapest, Hungallery
1990 – Amszterdam, Art Galerie W. Jansen
1992 – Hollandia, Den Haag, Les Beaux Arts Galerie
1993 – Franciaország, Lille, Art Prestige
1993 – Párizs, Galerie Marcel Spilliaert
1993 – Franciaország, Honfleur, Les Forum des Artes
1994 – Hollandia, Heerlen Art Gallery
1999 – USA, Showrom New Orleans
2000 – Las Vegas, Centaur Galleries
2001 – La Jolla California Cosmopolitan Fine Arts
2001 – New York, Herbert Arnot Gallery
2002 – Kanada, Montreal Galeria Klimantiris
2003 – London, Gallery Marble Arts

Gombár András festőművész

Képzőművész családba született 1946-ban Budapesten. Apja neves grafikusművész volt. Nővére, Gombár Judit is a művészetet választotta hivatásul, ismert jelmez- és díszlettervezője a hazai színház- és filmművészetnek.

Gombár András gyermekként több nemzetközi és hazai rajzverseny résztvevője és díjazottja. Elsőnek a Gutenberg Képzőművészeti Körben, később a Dési Huber Művészeti Iskolában folytatja festészeti tanulmányait. Mesterei, Xantus Gyula és Tamás Ervin festőművészek voltak. Tanulmányai befejezése után a klasszikus festészet felé fordul. Művészete a pályakezdéstől sikeres; kiállításai nyomán: Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában járva tanulmányozza a régi korok festészeti technikáját, melyeket beépít műveibe. Érdeklődése a csendéletfestés intim világába viszi festészetét. Már az első zsengéi képesek voltak a látvány felszíne mögé vezetni a szemlélőt, felmutatja fantáziánk számára a nem látható, de érzékelhető teljességet. Jeles, folyamatosan mélyülő képessége az idők folyamán csillogó, bravúros festőtechnikával, művességi tudással párosult.

1964-ben - ahogy a lehetőségek engedték - először Londonban kapott szerződést, később osztrák, német és holland galériákkal állt kapcsolatban. A nemzetközi műkereskedelem világában remek barátokra, mesterekre lelt, illetve őt választották a „triumvirátusba” társul Bubárnyik Gyula és a csendéletfestő híresség Ferdinánd Oszkár Knapp mellé.

Nagy tanulságok, vidám festőtörténetek, legendák forrásává vált a közös budai műtermükben eltelt évtized történései, csakúgy mint a bécsi bohémtanyájukban összegyűlt festőtársaság anekdotái.

Művészi pályája mellett – szellemi összegzésként és passzióból – festészetet tanít azon növendékeknek, akik a természetelvű festészet magas követelményeitől nem rettennek meg. Számos tanítványa szintén nemzetközi hírnévre tett szert.

A csendéletfestészet egy szerényebb képességű festő kezén könnyen válik mozdulatlan világgá, élettelen „Natura Morta”-vá. Festőnk jó értelemben vett hedonista filozófiája, ami szerint: „Az élet ésszerű élvezete a legfőbb jó.” ilyen és minden más értelmezési, festőszakmai veszélytől megóvta. Az eszközök, kellékek, festőszerek, ecsetek és egyebek használatában rendkívül szerény és minimális készlettel dolgozik, de a színeket megjelenítő festékbirodalomban Ő a legigényesebb festők egyike.

Legnagyobb kedvvel és hitelességgel a leghétköznapibb, profánabb csendélet festészeti tárgykörében jeleskedik. Tovább már nem egyszerűsíthető, szigorúan, kiválóan szerkesztett konyhacsendéleteit először vagy harminc esztendeje a Birminghami Nemzetközi Vásáron mutatta be. Nemzetközi elfogadottsága azóta is töretlen.

A legfontosabb egyéni kiállításai:
1963 – Budapest, Országos Képzőművészeti Kiállítás (I. díj)
1964 – Bécs, Otto Galéria
1976 – Milánó
1980 – London, IBB
1981 – Internationale Frankfurter Herbstmesse
1983 – Internationale Frankfurter Herbstmesse
1985 – Budapest, Hungallery
1990 – Amszterdam, Art Galerie W. Jansen
1992 – Hollandia, Den Haag, Les Beaux Arts Galerie
1993 – Franciaország, Lille, Art Prestige
1993 – Párizs, Galerie Marcel Spilliaert
1993 – Franciaország, Honfleur, Les Forum des Artes
1994 – Hollandia, Heerlen Art Gallery
1999 – USA, Showrom New Orleans
2000 – Las Vegas, Centaur Galleries
2001 – La Jolla California Cosmopolitan Fine Arts
2001 – New York, Herbert Arnot Gallery
2002 – Kanada, Montreal Galeria Klimantiris
2003 – London, Gallery Marble Arts