SZABÓ LÁSZLÓ 

FESTÉSZETE

(Mór, 1930. – Ráckeve, 2010.)

                                                          
A falusi molnár fiát, a kulák ivadékot, bár elvégezte tanulmányit a Képzőművészeti Főiskolán, diplomázni már nem engedik, a pályáról eltanácsolják. Esztelen és embertelen döntés és egyben élete szerencsés fordulata. Olyan emberek közé kerül „büntetésből”, olyan helyre, ahova a legnagyobb protekcióval sem juthatott volna. A művészetek fellegvárába, az Operaházba.
Távol nemtelen politikai csatározásoktól, az Opera megvédi, akiket befogad és azonnal ellátja nagyszerű feladatokkal. Az „Oláh Gusztáv”-i szellemi műhely hamar felismeri Szabó László kiváló tervezői képességeit, az óriási méreteket megvalósító adottságait és a pályakezdőt műhelyvezetéssel bízza meg.
Karmesterek, rendezők, szólisták, énekesek, hangszeres- és balettművészek, kosztümtervezők, hazai és vendégművészek, világhírességek, a káprázatos épített tér, a hatalmas feladatok – ez az Operaház.
Szabó László ebben a nemes felemelő-szinte összművészeti- miliőben kezdte munkásságát és innen is vonult nyugdíjba.
2005 tavaszán Szinetár Miklós igazgató felkéri festőnket, hogy az Operaház királyi-váró szalonjában mutassa be életművét! A hetvenöt éves festő retrospektív kiállítását Szinetár igazgató nyitja meg és méltatja a jeles életművet. Megállapítja, hogy festőnk művészetét három forrás táplálja: a hagyomány tisztelete, a szépség keresése és láttatása, végül a magasfokú szakmaiság, művességi tudás.
Operaházi elfoglaltsága mellett maradt ideje személyes festészete megvalósítására, kiváló csendélet és tájfestő.
Galériánk művészközösségének megalakulásunk óta nagyra becsült tagja. Korábban a Művészeti Alap Képcsarnok Vállalata és annak partnere az amszeterdami Lucas Noldus műkereskedő szervezte Európa szerte kiállításait.

Wessely Tibor

Szabó László  festészete

(MÓR, 1930. – RÁCKEVE, 2010.)

A falusi molnár fiát, a kulák ivadékot, bár elvégezte tanulmányit a Képzőművészeti Főiskolán, diplomázni már nem engedik, a pályáról eltanácsolják. Esztelen és embertelen döntés és egyben élete szerencsés fordulata. Olyan emberek közé kerül „büntetésből”, olyan helyre, ahova a legnagyobb protekcióval sem juthatott volna. A művészetek fellegvárába, az Operaházba.
Távol nemtelen politikai csatározásoktól, az Opera megvédi, akiket befogad és azonnal ellátja nagyszerű feladatokkal. Az „Oláh Gusztáv”-i szellemi műhely hamar felismeri Szabó László kiváló tervezői képességeit, az óriási méreteket megvalósító adottságait és a pályakezdőt műhelyvezetéssel bízza meg.
Karmesterek, rendezők, szólisták, énekesek, hangszeres- és balettművészek, kosztümtervezők, hazai és vendégművészek, világhírességek, a káprázatos épített tér, a hatalmas feladatok – ez az Operaház.
Szabó László ebben a nemes felemelő-szinte összművészeti- miliőben kezdte munkásságát és innen is vonult nyugdíjba.
2005 tavaszán Szinetár Miklós igazgató felkéri festőnket, hogy az Operaház királyi-váró szalonjában mutassa be életművét! A hetvenöt éves festő retrospektív kiállítását Szinetár igazgató nyitja meg és méltatja a jeles életművet. Megállapítja, hogy festőnk művészetét három forrás táplálja: a hagyomány tisztelete, a szépség keresése és láttatása, végül a magasfokú szakmaiság, művességi tudás.
Operaházi elfoglaltsága mellett maradt ideje személyes festészete megvalósítására, kiváló csendélet és tájfestő.
Galériánk művészközösségének megalakulásunk óta nagyra becsült tagja. Korábban a Művészeti Alap Képcsarnok Vállalata és annak partnere az amszeterdami Lucas Noldus műkereskedő szervezte Európa szerte kiállításait.

Wessely Tibor