SZÁSZ ENDRE LÁSZLÓ

FESTŐMŰVÉSZ 

Erdélyi kisnemesi eredetű családba született 1957. augusztus 17-én Hácson.
A művészi tehetség apai ágon öröklődött, nagyapja Szász István az ország utolsó vándorszínészeinek egyike.
Szász Endre László 12 éves kora óta rendszeresen rajzol. Tehetségére hamar felfigyeltek, gimnáziumi évei alatt veszi fel festészeti stúdiumait. Mesterei Faragó Ákos és Doday Kálmán festőművészek. Tanulmányútjai során meghatározó inspirációt jelentett  számára a németalföldi kismesterek meghitt világa. Annak felismerése, hogy a Golden Age festészete megújíthatja a mai modern képzőművészetet a 1970-es évek Magyarországában nem számított államilag támogatottnak. Szász Endre László ettől kezdve a holland mesterek technikáit és művészi hitvallását újra felfedezve festi képeit.
1978 óta kiállító művész. Tehetségére a Képcsarnok Vállalatnál is felfigyelnek, így a festészetből megélnie többé már nem jelent akadályt. Rendszeresen szerepelt a budapesti, a Hatvani Galériai, a Siófoki és a Pécsi csoportos tárlatokon. A Képcsarnok Vállalat közreműködésével képei eljutottak Európa minden nagyobb kiállítótermébe. 1978 és 1989 között műveit nyolcszor állítják ki a londoni és a frankfurti Nemzetközi Műkereskedelmi Vásáron.
A magyar alkotóművészek első személyes megmérettetésekor az azóta legendássá vált 1986-os londoni tárlaton Ő is ott volt a meghívott tíz festőművész között. A nagysikerű kiállítás házigazdája, a nemzetközi műkereskedelemben elismert londoni székhelyű IBB, szerződést kötött képeinek forgalmazására. Ennek sikereiről híven számot ad a MAYER Nemzetközi Aukciósévkönyv, amely minden évszámában jegyzi képeinek külföldi elismertségét.
1992 óta tagja a SOLART Galéria alkotóközösségének.
Képei megtalálhatók Nyugat-Európa és Észak-Amerika Galériáiban és magángyűjteményeiben, és ezzel Szász Endre László festőművész majd harminc éves alkotói pályája alatt szerte a világban öregbítette a magyar hagyományos festészet kivívott jó hírét.

Vallon, avagy Szász Endre László festészete

A németalföldi vallon nép nevéhez nem valami kalandos úton, inkább szívességi kérés útján jutott. Történt ugyanis, hogy pályakezdőként, több évi eredménytelenség után a KÉPCSARNOKI zsűri végre kezdte átvenni munkáit. A közelmúltban elhunyt kiváló grafikus és festő Szász Endre, - a teljes névegyezés okán – kérte meg ifjú pályatársát, valami megkülönböztető módon változtasson a nevén és aláírásán. A jeles Mester méltányos kérését illő teljesíteni és a mi Endrénk változtatott is. Nem is kicsinykét, de nagyot és felvette, azóta is viseli a VALLON nevet meg szignatúrát, csak úgy keresztnév nélkül. Előbb persze óvatosságból kutatott Vallon nevű, vagy nemzetségű élő, meg egyszer volt névrokon festő után, de hogy ilyet nem talált, így lett Ő a Vallon (és a név az övé!).
A szerencsésen és tudatosan választott szimbolikus név, Vallon művészi hitvallását is jelképezi. Hosszú évek útkeresése során rátalált a mesterek hazájára, Németalföldre a csodálatos holland és flamand Mesterekre. Kezdetekben csak úgy, mint más Titánok,foltok-körök-hullámvonalak-egyszínű táblák-egyenesek vélt rendszerében remélte megtalálni művészete lényegét. Rádöbbenve, hogy erre alkalmatlan, keresett a régiekben új utat. A modernség keresését ma sem tekinti kóklerkedésnek, vagy üres játékosságnak, hiszen legtöbbjük érzékenységről, fogékonyságról, ízlésről és fantáziáról tanúskodik, de – szerinte – ezek legjobb esetben is „csak díszítések, dekorációk”.
Vallon művészetfelfogása és filozófiája szerint: mondanivaló és ábrázolás nélkül nincs miről beszélni és nincs mit festeni. Kompozíció, stílus és alkotási módszerekről, csak a lényeg eldöntése után lehet szó. Festőnk vallja és hirdeti: a legnagyobb forradalom, amit az emberiség átélt az első modern világváltozás, a reneszánsz. Szellemének leghitelesebb továbbvivői, örökítői a piktúrában a Németalföldiek. Szellemiségük, témakörük, ábrázolásmódjuk, szerkezeteik, színviláguk és a csodálatos festőtechnika nem avult el, bátran vihető tovább.
Szász Endre László két évtizedes töretlen művészeti-szakmai fejlődése mellett megfigyelhető lassú változás: asszonyai egyre érettebbek és szebbek, növekszik a színek világos ragyogása és egyre több a fény festményein.

Wessely Tibor