TULOK FERENC

FESTŐMŰVÉSZ

1949-ben született Budapesten. Gyermekkorától kezdve biztos kézzel rajzolt és mint minden más jó rajzkészséggel megáldott fiatalt szülei a Budapesti Műszaki Egyetem felé irányítják. 1973-ban szerzi diplomáját mérnöki szakon, de máris vonzza a soha el nem felejtett ceruza és ecset. 1977 óta kiállító művész, kiváló rajzkészsége sajátságos festői világot teremt. Festészeti stílusa, amelyet Albert Dürer rézkarcairól és fametszeteiről tanulva alakított ki kiválóan alkalmas a 16.-17. századi flamand és holland mesterek által kialakított stílusirányzat folytatására. Munkáit elsősorban fatáblára festi, de szívesen dolgozik a régi mesterek kedvelt hordozójára a rézlemezre is. Elsősorban a magyar gyümölcs- és virágfestészet képviselőjeként tartják számon. Festészete kiválóan alkalmas az általa nagyra tartott kor mestereinek (Jan van Huysum, Jan Davids de Heem, Abraham Mignon, Jan Steen) által kialakított hagyományok és ízlésvilág megjelenítésére.
Művei számos hazai és külföldi galériákban és magángyűjteményekben találhatók meg. Az alkotói pálya delén álló festőművésztől sokan megirigyelhetnék az alábbi felsorolást, mint  a  művészi teljesítmény elismerésének bizonyítékát.
Legfontosabb kiállításai a teljesség igénye nélkül:

1983 – Ausztria, Salzburg
1987 – USA
1989 – Németország
1993 – Dánia
1997 – Ausztria, Bécs
2001 – Budapest
2002 – Budapest
2004 – New Orleans
2004 – New York /Europen Art Expo Gallery/

A galériák, akik a műveit kiállították:

Piaristen-Galerie - Wien
Képcsarnok Vállalat - Magyarország
Artex - Magyarország
IBB - London
Galerie des Beaux-Arts - Köln
Marble Arch Art Gallery – London
Galerie Breughel – Amsterdam
Galleria Mario Vimmercati – Milano
Galerie Chevalier – Paris
Touchston Fine Art Galery – New Orleans
De Schildercamer – Wolfheze /Hollandia/
Galerie Klewan – Wien
Galerie Otto – Wien
Herbert Arnot  Inc. – New York
Karst Gemalde – Berlin
Doris Knoll Galerie – Wien
M. F. and J. M. Michaud – Nevers
Alexander and Victor Fine Art Gallery – New Orleans
SOLART GALÉRIA - Budapest

Tulok Ferenc festészete

Mérnökből festő. Nem rendhagyó életpálya, korunk mindennapjai gyakran mutatnak hasonló művészutat, sorsokat. A reneszánsz kor eszméje is építész, festő, szobrász, haditechnikus és filozófus – egyszóval kifejezve - polihisztor művészben gondolkodik. A legnagyobbak kivétel nélkül ilyenek, a kisebbek is számosan. Korunkban Szent Péter Bazilikák nem épülnek, a polihisztorok iránti kereslet is csökken, festőkből nem regrutálódik építész, de a rajzolni tudó és szerető mérnökembernek könnyebb az útja az ecsetig mint másnak.

Tulok Ferenc a festővé válás útján jól választott Mestert: Albrecht Dürert. Témáit nem követte – hiszen szinte kizárólag csendéleteket fest – de az utólérhetetlen technikát, a rajzi tökéletességet, a mesterségi tudás düreri fokát (bár ez lehetetlen) azóta is nagy sikerrel kísérli elérni.

Pontos, precíz és hihetetlenül fegyelmezett. A csendélet műfaj hallatlan nagy szabadságot ad a festőnek a „mit is fessek?” tekintetében, de ha döntött és összerakta a maga csendéletét, a nagy szabadságnak vége. Még a leghivalkodóbban oldott terv is alá van vetve a szigorú építkezésnek, architektónikus keretbe foglalásnak, kemény szerkezetiségnek és a műfajra kötelező alig elrejthető tömbszerűségnek.

Nincs többször felhasználható szerkezeti sablon, amelybe a festő nagy szakmai fölénnyel behajigálhatja a csendélete elemeit. A szabály az: minden jó művet az összes feltétel ismeretében az elejétől kell végiggondolni és következetesen felépíteni.

Tulok Ferenc fegyelmezett, pontos ember. Ezért a művészetben a hasonló értékeket szereti és ilyeneket is fest. Lágy kelmék, omló selymek helyett súlyos ónkupák, ezüst- és aranyserlegek, bronz- és acélos fegyverek, szikrázó kristályedények, márványelemek vannak kellékei között. Úgy festi megszemélyesítve őket, hogy érzi és érzékelteti nemcsak az anyag súlyát, fajhőjét, de lelkiségét is. A festő ecsete képes erre a csodára, életre keltheti az anyagot is.

Wessely Tibor