Dusza Tibor festőművész

(Miskolc, 1961. január 3.–)

Tanulmányait a nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán végezte és a kazincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Körben vált alkotóvá. Mesterei: Bényi Árpád, Valkovics Zoltán debreceni festőművészek voltak. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában, Horvátországban és rendszeres résztvevője hazai alkotótáboroknak, művésztelepeknek.

Művészi hitvallását az alábbi aforizmával szemlélteti: \\\"Mester! Nem tudok füvet festeni! Próbálom hajnalban, amikor a harmatban fürdik, délben amikor zöldben ragyog és este amikor vörhenyes surló fény esik rá. Sohasem hiteles. Mit tegyek? Feküdjön bele barátom, s ha már érzi a szagát, akkor fesse meg!\\\"

Dusza Tibor hamisítatlan városfestő, képein a városi lét hétköznapjai jelenidőben elevenednek meg. A rá jellemző hamisítatlan bájjal csodálkozik rá azokra a mindennapi jelenetekre, melyek mellett mi laikus szemlélők észrevétlen megyünk el. A különösen erős figuralitása meghatározza festészetét. Képein mesterien használja kiérlelt rajzi tudását, akár városi jelenetet, akár falusi életképet fest, képeit megeleveníti az erőteljes emberábrázolás.

A művész munkásságát számos hazai és külföldi kiállítás fémjelzi.

1978 Kazincbarcika

1981 Debrecen

1982 Nyíregyháza

1989 óta több alkalommal Budapesten

1993 Hódmezővásárhely

1998 Dunakeszi, Göd

1999 Párizs, Soltvadkert, Kiskőrös

2000 Szentendre,Veresegyház

2001 Stuttgart, Pápa

2002 Hatvan, Gyöngyös

2003 Gödöllő, Mezőkövesd