Blinczinger Béla festőművész

1949-ben született Budapesten. A gimnáziumi évek után a Derkovits Festőiskolában tanult festészetet, ahol tehetsége korán megmutatkozik. Erős kompozíciós készségére felfigyelve Kris Géza fotóművész 1976-ban átcsábítja az Óbudai Fotóklubba. Művészi pályája ezért kettős, mint fotóművész több országos pályázat díjazottja a korszak összes jelentős fotókiállításán megjelenik természeti és szociofotóival. Külföldön többször kiállítják képeit a World Press nemzetközi fotókiállításon, ahol már a kiállítás falára kerülni is a fotóművész nemzetközi elismertségének jelzője.

Fotóművészeti munkássága mellett Papp Sándor festőművész irányításával festészete olyannyira fejlődik, hogy Blinczinger Béla festőművész válaszút elé kerül, kettős munkásságából melyiket tekintse élethivatásának. 1984-től a Képcsarnok Vállalat szerződéses festőművésze. Az Artexen keresztül festményei bekerülnek a nemzetközi műkereskedelembe és olyan kiváló galériák állítják ki munkáit, mint az Arnot Galéria New York-ban, vagy az Otto Galéria Bécsben.

Főbb magyarországi kiállításai:
Budapest – 1976,1983,1991
Veszprém – 1989, 1990
Szeged – 1991, 1992
Debrecen – 1983, 1988, 1989
Miskolc – 1988, 1992
Sopron – 1979, 1981
Nagycenk – 1993,1994

Blinczinger Béla festészete

Egyedülálló eset lenne? Semmi képpen, hiszen tudjuk sok holland festő nem adta fel eredeti foglalkozását és amellett megrendelésre vagy kedvtelésből festett. A tájfestő óriás Hobbema adószedő, Van der Velde vászonkereskedő. A világ múzeumainak elmaradhatatlan zsánerfestő zsenije Jan Steen a sok festő-kocsmáros egyike. Goyen tulipántermelésből és kereskedésből él és csak passzióból fest. A kor Hollandiájában ez az ára a fanatikus szabadságvágynak és a világi, egyházi főrendek kiűzésének.

Blinczinger Béla esete más: professzionális-hivatásos festő, tagja festőközösségünknek, évtizedes szerződés köti amerikai, osztrák és francia műkereskedőkhöz. Ő kedvtelésből, „úri passzióból” műveli földjét (csakúgy, mint a rokon termetű Péter, aki cár és ács).

A hatvanas évek közepén kezdi tanulmányait a Derkovits Képzőművészeti Körben, tagja az Óbudai Fotóklubnak is, hazai és nemzetközi díjak sokasága, végül már főfoglalkozású reklámfotós. Rajzi- és festészeti tanulmányit töretlen folytatja és végre rálel a fentebb már ide idézett csodálatos holland nagy- és kismesterekre. Csendélet és városi élet festőspecialistákra talált, akik mindent tudtak amit a mívességről, szakmaiságról, festéstechnikákról tudni lehet.

Blinczinger harminc esztendeje nem útkereső többé, felhagyott minden egyebekkel csak fest és passzióból jó nagy darab földet művel. A hollandok adta leckét ma már Maga is tanítja, a festést mesterfokon műveli. A klasszikus festészetet folytatja, ilyen a témaválasztása, a szerkezet és a megfestés módja is.

A szinte hihetetlenül aprólékos, miniciózus megfestés a festőművészt, a kiváló térlátás a fotóst dícséri – a felkészülési időből semmi sem ment veszendőbe.

A paraszti mesterséget – bármennyire szereti – még tanulja. Hogy ez mennyire igaz csak az tudja, aki ivott már „embert próbáló” borából.

Wessely Tibor