Tradicionális festészet -
Szécsényi Lajos
Szécsényi Lajos festőművész
1945-ben született Szegeden. Családja ezt követően Budapestre költözik, iskoláit is itt kezdi meg. 1960-tól a Képzőművészeti Gimnázium festő osztályába jár, Benedek Jenő Kossuth-díjas festőművész tanítványaként. Itt érettségizik 1964-ben, rajz és festészeti tanulmányaiból kitűnő eredménnyel. Több közös kiállítással a háta mögött a Dési Huber Szabadiskola festészeti szakán folytatja tanulmányait. Ezekben az években készült festményeiből sikeres kiállítást rendeznek 1972-ben Budapesten. 1980-tól áll szerződésben a Képcsarnok Vállalattal, -Wessely Tibor irányításával működő festőművész-csoport alkotói között- munkáit rendszeresen kiállítják a nemzetközi műkereskedelemben.
Festészetére erősen hat sajátságosan kettős kötődése: képzőművészeti tehetsége mellett -koraifjúságától kezdődően- elkötelezett kutatója a lepkék színes világának. Mint képzett entomológus 1980-tól tagja a Magyar Rovartani Társaságnak és szakterületén több tudományos eredmény publikálója. Az évek hosszú során több - a világ egzotikus tájaira szervezett - expedíció vezetője illetve résztvevője. Képzőművészeti tanulmányai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a feltárt eredmények azonnali rögzítésében és visszaadásában. Rajzok és vízfestmények segítik a tudóst és képezik a világot megmutató festőművészt is. Az 1985-ös Himalájába vezetett expedíciójából már nemcsak entomológiai eredményekkel, hanem önálló képzőművészeti témákkal tér vissza. Ezek és a későbbi 1997-es és 2004-es Nepáli expedíciói adják sajátságos orientalista festészetének motívumait. Az általa látott számunkra teljességgel idegen magaslati táj és a kuriózumnak számító népművészet és építészet mind megjelenik festészetében. Mivel útjai nem rövid idejű vakációk voltak a kutatómunka mellett alaposan megismerte ezt a számunkra csak a természetfilmekből ismerős világot.
Az orientalista festészet a 19. században az utazó és a világot felfedező festő megjelenésével veszi kezdetét. Szécsényi Lajos az ő sajátságosan kettős kötődésű művész és biológus életútjával a mai magyar orientalista festészet egyik hiteles tolmácsolója.
Szécsényi Lajos festészete
Az évtizedes mozdulatlanságra ítélt, hajdan volt szívbeteg kisfiú, ma a hatvanas életévét taposó grafikusművész-festő Szécsényi, nemrég tért vissza harmadik Nepáli kutató expedíciójáról. Egy-egy út, csak a gyalogindulás helyéig oda meg vissza 15000-16000 kilométer. Lábon tovább, a szerves élet, az élővilág határáig. A bioszféra legvégső tartományaiban keres, bogarász, vizsgálódik és kutat. Rajzol és fényképez, formát és színeket rögzít az ott fellelhető különös lényekről, mert festőnk, tudós „remeténk” valóban bogarász, lepketudor és lepkevadász, a Magyar Rovartani Társaság tagja.
A himalájai hóhatáron alászáll a szubtrópikus völgyekbe, fürdőt vesz a Kaszpi-tengerben, majd az iráni Demavend csúcsai alól harmadszor is a török Araráton terem, sietnie kell a halaszthatatlan bábozódási vagy rajzási ügyekben.
Ezek meg más hegyek, meg a szívünkhöz oly közeli Kárpátok, festőnk gyógyító „Varázshegy”-ei, a Thomas Mann-i szabadtéri szanatóriumok.
Felfedezőnk, a néhány hónapos utakról hazatérve megkezdi a gyűjtött anyag és a képi élmények feldolgozását és fest, neki való magányos munka ez is. Képzett alkotó, négy csodálatos évig a nagyszerű Mester, a Munkácsy- és Kossuth-díjas Benedek Jenő tanítványa. Festői képzeletét legerősebben a megismert fenséges fejedelmi tájak, istenek lakta ormok, -megannyi Olimposz- foglalkoztatják. Képi ábrázolásuk szinte megoldhatatlan feladat. Két évtizede a megfejtésen dolgozik. Néhány káprázatos kísérleti eredményt a beavatottak már láttak. A fejedelmi csúcsok az óriások előterében a pillangók, fenséges parányok
Az istenek közeléből az ember a sűrűbe siet, ezt leginkább a hajdan volt Németalföldön, a mai Hollandiában és Belgiumban találja meg. A csodálatos flamand nagy- és kismesterek és ábrázolt világuk Számára örök minta és követendő példa.
Finom, míves a németalföldieket idéző tájképeit is nagy szeretettel festi.
Wessely Tibor
