Tradicionális festészet -
Takács Ferenc

Takács Ferenc 

Festőművész

1942. április 1-jén született Zomborban. A szülővárosában elvégzett általános iskola után Zágrábba járt középiskolába. Egyetemi tanulmányait a Képző- és Iparművészeti  Akadémián Belgrádban folytatta, ahol 1966-ban diplomázott. Mestere a híres Dragutin Mitrinovic professzor volt. A festészettel egyidőben sajátította el a falitextil művészi technikáit, így nemcsak festőként, hanem iparművészként is komoly sikereket ért el.

Első önálló kiállítása 1966-ban Knin városában volt. Festészete mellett jelentős iparművészeti munkássága is. A belgrádi Akadémia megbízásából rekonstruálta  Lázár cár aranyberakású köntösét, amely a város múzeumának egyik legbecsesebb darabja.

Festményeit Zomborban, Szabadkán, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában,  Leskovácon, Baján, Szegeden, Budapesten, Stockholmban, Moszkvában, Hagenbachban, és Bécsben állították ki.

A képzőművészetben elért sikerei a Vajdaság  legjelentősebb mai festőjévé emelték. A délszláv  polgárháború  után  családjával  Magyarországra  költözött. Talán festészete is    szerepet  játszott  abban,  hogy magyar állampolgárságát  gyorsan  megszerezhette.    Magyarországi letelepedésével alkotói kedve is visszatért. Pályájának  folytatása töretlen alkotói ívről tesz tanúbizonyságot.

Rendszeresen kiállító művész. Nyugat-Európában számos egyéni kiállítást rendeztek képeiből. A róla szóló újságcikkek és méltatások is ezekhez a bemutatókhoz kötődnek.

Kiállításairól számos nagy ismertségű napi- és hetilapban számoltak be. Ezekből a méltatásokból is   kiemelkedő  jelentőségű a   Pécsett  1999-ben  rendezett   Határon  Túli  Magyarok  VIII.  Fesztiválja  és  2000-ben a Gellért Hotelben tartott  életmű  kiállításának sajtóvisszhangja.

Takács Ferenc festőművészt a Duna festőjeként tartják számon. A dunai táj és a Duna mellett élő emberek ábrázolása áll munkásságának középpontjában. Következetes művészeti programja életművét a Duna festői eszközökkel történő leírójává és megörökítőjévé emeli.

 

Takács Ferenc festészete

2001 őszén  megkeresett minket egy dél-magyarországi gyűjtő barátunk, és egy festőművészt ajánlott a figyelmünkbe. Hozzászoktunk már a különféle félkész festők rohamához, de hát az ajánló személye…meg a jó kapcsolat…és hát kik vagyunk mi, hogy látatlanban ítéletet mondjunk!    Ki is ez a festő? Takács Ferenc! Nem ismerős.

Néhány nap múlva, a művész műtermében már felszabadultan beszélgettünk - hiába no, a kvalitás mindig szabaddá tesz - és megoldódott a rejtély! Persze hogy nem hallottuk a nevét, hiszen Takács Ferenc – és ezt most nem én mondom, hanem sok kiállítás megnyitóján és róla szóló méltatásokban hangzott el:       „a Bácska legjelentősebb festője”.

Számunkra a volt Jugoszlávia kulturális élete a rendszerváltozásig igencsak elzárt, más törvényű világ volt. Irodalom néha igen, festészet szinte sohasem jutott át a köztünk feszülő határon. Lapozgatva a műteremben felhalmozott képek között a legjobb magyar táj- és zsánerfestő hagyományok elevenedtek meg előttünk. Festmények a Bácska paraszti hétköznapjaiból, szekerezők, téli vadászok és a Duna menti tájak. A folyó általa feltárt rejtett vízmosásai, oldalágai, füzesei és a hozzá kapcsolódó, vele egyidős mesterségek művelői: halászok, rákászok, tutajosok. Mindezeket meglátni és megszeretni nekünk egy pillanat műve volt, és  galériánk közfelkiáltással üdvözölte sorai közt az idős mestert.

Komoly életmű, a hatvanas évektől rendszeres nyugat-európai kiállítások, felbecsülhetetlen értékű belgrádi restaurálási munkák, több állami és városi kitüntetés és a kor művészeti-szellemi elitjével ápolt baráti viszony; mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Takács Ferencet a Délszláv háború borzalmaitól és következményeitől megvédje. Fiát – megóvva az értelmetlen katonahaláltól - a háború elején szöktette át, Ő pedig a családja többi tagjával a háború utáni zaklatásokat nem viselve jött haza.

Minden odalett: a ház, a nyaraló, a műterem fillérekért eladva, de amikor egy pohár finom bácskai bor mellett erről beszélt az idős művész, az arca mégis mosolygott. Kérdésünkre, hogy mi a folyamatos derűjének titka, a következő - csak festőművészre jellemző - választ kaptuk: az összes képe hiánytalanul átjutott a határon,  az életmű készen áll.

Amit pénzen vásárolt az elveszett – amit alkotott, az megmaradt!

 

Isten tartsa meg itthon, körünkben az idős mestert!

K. A.

 

SikondaSikonda
30x40; olaj, farost
SikondaSikonda
50x70; olaj, farost
Ködös hajnalKödös hajnal
30x40; olaj, farost
Kiskőszegi niagaraKiskőszegi niagara
30x40; olaj, farost
A tájfestőA tájfestő
40x60; olaj, farost
KüzdelemKüzdelem
24x30; olaj, farost
Tél a MecsekbenTél a Mecsekben
24x30; olaj, farost
Horgász a Vörösmarti DunaágonHorgász a Vörösmarti Dunaágon
30x40; olaj, farost
ÁrterületÁrterület
40x50; olaj, farost
PatakpartonPatakparton
30x40; olaj, farost
Az orfűi Pécsi-tóAz orfűi Pécsi-tó
30x40; olaj, farost
Hajnal a folyónHajnal a folyón
30x40; olaj, farost
Futaki dunaszakaszFutaki dunaszakasz
40x50; olaj, farost
Horgászok a zárt vizenHorgászok a zárt vizen
40x50; olaj, farost
Magas vízállás a DunánMagas vízállás a Dunán
40x50; olaj, farost
A tájfestőA tájfestő
40x50; olaj, farost
Kiskőszegi Zöld-szigetKiskőszegi Zöld-sziget
40x50; olaj, farost
A Reiter-féle kőhányásA Reiter-féle kőhányás
50x70; olaj, farost
ÁrterületÁrterület
50x70; olaj, farost
Baracskai horgászokBaracskai horgászok
40x50; olaj, farost
FaluvégFaluvég
30x40; olaj, farost
Séta a ligetbenSéta a ligetben
30x40; olaj, farost
Darázsi fokDarázsi fok
30x40; olaj, farost
Horgászok a szakajtásonHorgászok a szakajtáson
60x49; olaj, farost
Apatini partszakaszApatini partszakasz
30x40; olaj, farost
Bled-SzlovéniaBled-Szlovénia
30x40; olaj, farost
Dér a faluvégenDér a faluvégen
30x40; olaj, farost
Híd a patakonHíd a patakon
40x30; olaj, farost
Alkonyat a deltánAlkonyat a deltán
30x40; olaj, farost
ÁrterületÁrterület
30x40; olaj, farost
Mohácsi sziget kis víznélMohácsi sziget kis víznél
30x40; olaj, farost
Zátonyra futott hajóZátonyra futott hajó
30x40; olaj, farost
Ladikok a Pécsi tavonLadikok a Pécsi tavon
30x40; olaj, farost